![]() | |
Nemespátró Községi Önkormányzat Polgármester: Gilicze Sándor |
|
Nemespátró község címere: Álló, háromszögű hegyestalpú pajzs, amelyet alul szárukkal összefonódó, a pajzs két oldalán 11-11 levélből (zöld) álló tölgyág koszorúz.
A pajzs fentről le 2/3-1/3 arányban osztott. A felső részben a pajzs piros mezejében két egymásnak szemben álló a "kezükkel" összefonódó, s ebben mindketten egy-egy kardot (ezüst) hegyével felfelé tartó oroszlán (arany) áll. A két kard közt egy hársfalevél, mely e délvidék jellemző növénye. Az oroszlánok lábaikkal a terület dombvidék jellegére utaló hármashalomra (zöld) támaszkodnak.
A pajzs felett fecskefarok-végződésű, arany szalagon feketével nagybetűs NEMESPÁTRÓ felirat.
E címer a két évszázados hiteles címerrel megegyezik.
A hétszáz éves múltra visszatekintő község Zala megye déli részén található. Első írásos említésére a XIII. században került sor (1296: Patruh). A Pátroh szláv személynév minden képző és utótag nélkül vált helységnévvé, tehát magyar név. A Nemes- előtag kuriális nemes helységre utal.
A XX. század negyvenes éveinek elejéig Somogy vármegyéhez tartozott, a második világháború után Zalához csatolták. Ekörül azonban egy fölöttébb érdekes történetet találunk. A település 1952. szeptember 30-áig Nemespátró néven szerepelt a közigazgatásban. A községi tanács vezetői azonban a korszellemnek megfelelően a Nemes- előtagot az akkori politikai elvárásoknak megfelelően törölték, így 1990. december 31-ig Pátrónak hívták a települést. A név visszaszerzéséért a rendszerváltást megelőző időszakban szabályos népmozgalom bontakozott ki. Az 1990-ben választott önkormányzat végül "visszakérte" a falu nevét. Göncz Árpád köztársasági elnök 1991. január 1-jén engedélyezte a régi név használatát, ezzel helyreállt a világ rendje a barátságos, hangulatos Nemespátrón is.
A község történetét a helyi evangélikus egyházközség históriájába ágyazva Mesterházy Sándor evangélikus lelkész dolgozta fel, aki 1903-ban megjelent művében írja, hogy Nemespátrót a török idők előtt a Bebők-, a Dömötörfy-, a Győrffy- és a Szakáll-családok birtokolták. A tudós szerző arról is beszámol, hogy a török hódoltság alatti sanyargatás nagyon megviselte a falu lakosságát: "a pátróiak a mai napig is emlegetik, hogy őseik szántani jártak a töröknek Kanizsa alá, sőt, saját szántóföldeiknek egy részét is kanizsai török földesurak számára szántották..."
Hitüket a nemespátróiak a gyülekezetet ért támadások ellenére, II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete előtt, véres vallási ütközetek közepette is megőrizték. Mesterházy lelkész szerint a viszálykodások után az evangélikusok szabad vallásgyakorlását engedélyező türelmi rendelet hozott enyhülést. A rendelet értelmében torony és harangok nélkül, de mindenütt építhettek templomot, ahol legalább száz evangélikus család lakott. Alkalmazhattak lelkészt és tanítót is. A pátróiak, bár a száz család nem volt meg, kijárták a fejedelemnél, hogy engedélyezze az önálló gyülekezetalakítást. "Az evangélikusok hangyaszorgalommal gyarapították községüket - írja Mesterházy -, tatarozták az egyház ingatlanjait, a katolikusokkal közös harang mellé saját harangot öntettek, új haranglábat állítottak, végül 1803-ban megszentelték új templomukat, melyet sárrekesztésből, zsúptetővel, torony nélkül állítottak". | |
Látnivalók:
|
|
Rendezvények:
- Hősők napja: május utolsó vasárnapja - Búcsú (szeptember utolsó vasárnapján) - Falunap (szeptember) |
|
![]() ![]() ![]() | |
- További képek a fotóalbumban - |